elhivatott emberek, rejtett értékek, válogatott kulturális huncutságok

2016. szeptember 19., hétfő

Titokzatos budoár – Finy Petra–Szegedi Katalin: Maja tizenként babája

A hazai babapiacon hiánycikk a kisebbségi, nemzetiségi baba. Ha van, akkor az Pocahontas, az indián hercegnő vagy Jázmin az Aladdinból, az ő rasszjegyeiket azonban végleg átrajzolták a Disney napszámosai. Cigány síróbabát, kínai arcú kínait hiába is keresnénk. Ennél még a szocializmusban is jobb volt helyzet, amikor jóformán minden lányos házban akadt egy reprezentatív néger baba – a bánatos szemű figurák könnyen utat találtak a kelet-európai kislányok szívéhez.
Az egysíkú babakínálatban felüdülés Finy Petra meséje, amelynek tizenkét különböző nációjú és személyiségű baba a hőse: a szenvedélyes spanyol táncosnő, a nett holland néni, a hűvös kínai porcelán; fiúvonalon az olasz dzsigoló meg az afrikai harcos, de van itt szép, ám butácska és okos, viszont félregombolt baba is. Ez a világlátott nagymama balatonfüredi villájának padlására száműzött gyűjtemény, amelyet a hatéves Maja megörököl, és mert sértődött a díszes társaság, bájos lényével kiengeszteli őket.
Finy jó érzékkel adagol kalandot, érzelmet és humort az 5-10 éves célközönség számára, ezért készséggel elnézzük az apróbb dramaturgiai és nyelvi zökkenőket. Szegedi Katalin tüneményes figurái, megsárgult levelezőlap-hátterei ugyancsak békebeli hangulatot árasztanak. Pillangós minyonok ezüsttálcán, összetört babaszívek, púderszínű szaténruha, anya-lánya-unokája: az atmoszféra émelyítően lányos. Annál meglepőbb, hogy a kortárs fiúcskák is milyen csillapíthatatlan érdeklődéssel kukkolnak bele a titokzatos budoárba.
Pagony Kiadó, 2011, 62 oldal, 2750 Ft
Orosz Ildikó
A cikk a Magyar Narancsban jelent meg (2012/16).

2016. szeptember 15., csütörtök

„A modern orvostudomány úgy tekint az emberre, mint egy gépre” – Interjú Dr. Victoria Sweettel

Mit jelent a lassú orvoslás, miért drága, ha az orvos túlterhelt, és mi köze ennek a középkori Szent Hildegárdhoz? Victoria Sweet orvos-íróval a közelmúltban magyarul is megjelent könyve, az Isten Hotel kapcsán beszélgettünk.
hvg.hu: Bizonyára a legmodernebb orvosi szemléletet és eljárásokat tanulta a Harvardon. Mikor kezdte úgy érezni, hogy mégis hiányzik valami?
Victoria Sweet: Viszonylag sokára. Számomra nem volt evidens ez a pálya, a családunkban senki sem volt orvos. Először matematikát hallgattam a Stanfordon, majd a pszichiátria – Carl Jung és R. D. Laing munkássága – felől jutottam el a medicinához. A képzés után a karrierem nem az Amerikában megszokott módon alakult. Nem építettem ki magánpraxist, viszont szívesen dolgoztam szegényekkel, bevándorlókkal. A kezdetektől lenyűgözött a modern orvoslás hatékonysága, a tisztán logikus, tudományos megközelítés. Ugyanakkor többször találkoztam olyan megmagyarázhatatlan esetekkel, amelyek nagyon megérintettek. Például, hogy miért kezd el bizonyos körülmények között javulni egy olyan beteg állapota, akinek minden észérv alapján „meg kellene halnia”? Körülbelül tíz év praktizálás után úgy éreztem, hogy a születés és a halál, az orvos és a beteg kapcsolata, továbbá maga a gyógyulási folyamat sokkal mélyebb és összetettebb annál, mint amit a modern racionalitás megenged.
Dr. Victoria Sweet: "El kel távolítani a gyógyulás útjából az akadályokat"
hvg.hu: Később rátalált a középkori misztikus és gyógyító, Bingeni Szent Hildegárd életművére, amelyből tudománytörténeti doktorátust is szerzett. Mi fogta meg benne?
V.S.: Hildegárd XII. századi apáca volt, aki vallásos-látomásos munkái mellett gyakorlatias orvosi könyveket is írt. Ezekben nem imádkozást ír elő a különböző betegségekre, hanem precízen meghatározott, főként gyógynövényes kezeléseket. Nagyon fontos, hogy a premodern orvoslás az embert a környezetével egységben szemlélte. Hildegárd szerint mindenkiben ott van a viriditas, valamiféle természetes életerő, amely lehetővé teszi a belülről gyógyulást. Az orvos feladata, hogy támogassa ezt, illetve eltávolítsa az útjában álló akadályokat. A viriditas a latin „zöld” szóból ered, utalva arra, hogy megfelelő körülmények között a növények is képesek maguktól kizöldülni. Ezzel szemben a modern orvostudomány úgy tekint az emberre, mint egy gépre, amelyet – ha elromlott – meg kell javítani. A XIX. századtól a hangsúly a beteg emberről a beteg szervre helyeződött át, és fokozatosan szűkül a vizsgálódás fókusza – egyre lejjebb megyünk a szövet, a sejt, majd a DNS szintjére. Holott néha arra lenne szükség, hogy globálisan tekintsünk a jelenségekre.

Dr. Victoria Sweet
Amerikai orvos, író, előadó. Hitvallásának alapja a modern tudományos módszerek és a hagyományos, személy központú orvoslás integrálása. Isten Hotel című könyvében a San Franciscó-i Laguna Honda közkórházban szerzett tapasztalatait összegzi. Az eredetileg szeretetháznak épült kórház elmaradott körülményei között a társadalom peremén élők, bevándorlók és drogfüggők körében Sweet a gyógyító figyelem és az elkötelezett orvos-beteg kapcsolat fontossága mellett érvelt. Beszélgetésünk előtt nem sokkal tért vissza Kalifornába a Via Francigena zarándokút franciaországi szakaszáról.
hvg.hu: Napjainkban egyre nagyobb az érdeklődés az ön által is preferált „lassú orvoslás” iránt. Ebben a holisztikus megközelítésben kevesebb beavatkozást és gyógyszert használnak, ami időigényesebb, ugyanakkor sok esetben hatékonyabb. Mikor érdemes élni vele?
V.S.: Kezdem azzal, hogy mikor nem alkalmazható: például baleset, szívinfarktus, vakbélgyulladás vagy akár rák esetében. Ilyen sürgősségi helyzetekben azonnali beavatkozásra van szükség, arra a bizonyos modern szemléletre, amikor a lehető legkisebb szinten megkeressük és kezeljük a problémát. De miután elvégeztük a szívműtétet, összekapcsoltuk a csontokat, megtörtént a kemoterápia, akkor van szükség a lassú orvoslásra, a hildegárdi szemléletre. Intellektuális értelemben vissza kell helyezni a pácienst a környezetébe, és el kell távolítani a gyógyulása útjában álló akadályokat. Minimálisra kell csökkenteni a gyógyszerezést, sokszor nem kell más, mint megfelelő táplálkozás, alvás és érzelmi háttér. Ahogy a középkori bölcsesség tartotta: Diéta doktor, Nyugalom doktor és Öröm doktor mindig kéznél van. Ez különösen igaz a krónikus és lassú lefolyású betegségekre. Természetesen a „gyors” és a „lassú” gyógyászat nem zárja ki egymást, sokkal inkább kiegészíti.
Bingeni Szent Hildegárd
hvg.hu: A concierge orvoslás (ejtsd: konszierzs, jelentése: kapuőr) visszatérés a személyesebb, intenzívebb orvos-beteg kapcsolathoz. Hogyan működik, és mi hívta életre?
V.S.: A concierge rémes kifejezés, de nincs mit tenni, így honosodott meg. Körülbelül tíz éve indította el két orvos, akik felismerték, hogy képtelenség 2500 beteget felelősséggel ellátni – ugyanis ennyi ma Amerikában az elvárás egy belgyógyászi praxisban. 250-300 betegnél húzták meg a limitet, mondván: ennyit tudnak magas színvonalon ellátni, de ezért havonta plusz 200 dollár díjat kérnek a páciensektől. Mit jelent ez a kiváló ellátás? Hogy az orvosnak van ideje alaposan megvizsgálni a beteget, követi az állapotát, ott van a kórházban, asszisztál a műtéteinél, konzultál a radiológussal és a labororvossal. Az elitistának titulált concierge gyakorlatot azóta sok kritika érte. Ugyanakkor ma, amikor már több mint négyezer orvosnak van ilyen praxisa az Egyesült Államokban, egyre inkább látszik, hogy ha van idejük alaposan elvégezni a munkájukat, akkor pénzt takarítanak meg a rendszernek. Ezt én is tapasztaltam a régimódi San Franciscó-i Laguna Honda közkórházban, ahol még volt elég időnk a társadalom pereméről származó betegek kezelésére.
hvg.hu: Olyannyira, hogy ön el akart indítani a kórházon belül egy osztályt, ahol bizonyították volna a lassú orvoslás költséghatékonyságát, de akkor ez nem valósult meg. Mi a helyzet azóta?
V.S: A könyv megjelenése óta, számomra is meglepő módon, sokan megkerestek – nagy az érdeklődés egy ilyen program iránt. A közeljövőben szeretnék elindítani egy kutatást, amelyben rászoruló betegeket integrálnánk meglévő concierge praxisokba, és nyomon követnénk, mekkora ráfordítással milyen eredményeket lehet elérni. Valóban kevesebb gyógyszerre és kórházi befektetésre van szükség, ha elegendő idő van a gyógyulásra? Első körben negyven személyt választanánk ki véletlenszerűen egy Palo Altó-i csoport támogatásával, a legszegényebb, legtöbb betegségtől sújtott régiókból. Tapasztalatom szerint a rászorulók esetében még inkább kifizetődő ez a fajta „ráérős” gondoskodás, és sikerülhet megcáfolni az elitizmus vádját.
hvg.hu: Ez azt jelenti, hogy befektetői érdeklődés mutatkozik a concierge iránt?
V.S.: Abszolút! Az Egyesült Államokban kőkemény kapitalizmus van, és újabban a biztosítótársaságok is kezdik felkapni a fejüket, mondván: „Ácsi, itt pénzt lehetne megtakarítani?!” Pár hete jelent meg egy cikk a Forbes magazinban olyasmi címmel, hogy „Mindenkinek concierge orvosra lenne szüksége”. A cikk arról szólt, hogy ez a szemlélet nemcsak emberségesebb, hanem olcsóbb is. Ha egy orvosnak annyi betege van, hogy esélye sincs rendesen megvizsgálni őket, és csak annyi ideje marad, hogy a kezükbe nyomjon egy receptet, annak egyenes következménye lesz a sokkal több gyógyszer, a mellékhatások, a szövődmények, az elhamarkodott diagnózisok és a félrekezelések. Márpedig az egész folyamatban az orvos a legolcsóbb! Fél óra konzultáció egy orvossal, mondjuk, 100 dollár, intenzív osztályos ellátás viszont 5 ezer, kórházi befektetés minimum 20 ezer. Ha egy beteg fél órával több időt tölt az orvossal plusz 100 dollárért, és ezáltal évi egy sürgősségi ellátással kevesebbre lesz szüksége, akkor már mindenki jól járt!
hvg.hu: Az alternatív módszerek mennyire részei Amerikában a mindennapi orvoslásnak?
V.S.: Ezt a csatát már megvívták az 1980-as évektől kibontakozó ellenkulturális forradalom, a biogazdálkodás és a többi természetességre törekvő folyamat részeként. Az utóbbi harminc évben rengeteg kutatás született, amely bizonyítja az alternatív módszerek létjogosultságát, úgyhogy mára eléggé elfogadottak.
hvg.hu: Könyve, az Isten Hotel úgy ér véget, hogy a szegényeket ellátó Laguna Honda kórház a kissé kaotikus, de nagyon életteli régi helyéről új, csillogó-villogó modern épületbe költözik. Mi történt azóta a kórházzal és önnel?

V.S.: Az új, szupermodern épületben minden tiszta, a betegek egyszemélyes, lapos képernyős tévével felszerelt szobákban, zárt ajtók mögött élnek. Rengeteg az adminisztráció, minden be van kamerázva, és minden számítógépen történik. Bár az intézmény sok szempontból fejlődött, úgy éreztem, hogy ez a környezet orvosnak és betegnek is borzasztóan elszigetelő és stresszes. Ezért eljöttem a kórházból. Az Isten Hotel megírásához hosszabb írói szabadságot vettem ki. Azt hittem, néhány hónappal a könyv megjelenése után elcsitulnak körülöttem a megkeresések, de ennek éppen az ellenkezője történt. Rengeteg meghívást kapok, az utóbbi két évben több mint száz előadást tartottam. Úgy látom, óriási igény van ma arra, hogy a gyógyításba visszatérjen az emberség, és én szemlátomást ennek a fókuszába kerültem. Jelenleg új könyvön dolgozom, de hiányzik a gyógyítás is – amint lehet, folytatni szeretném.
Orosz Ildikó
Az interjú a HVG Extra Jövő magazinban jelent meg (2014/2).

2016. szeptember 10., szombat

Zsebre megy – Alvin Hall: Ide a pénzt!

Pénz, politika, hatalom, vallás: csak néhány a HVG szórakoztató ifjúsági ismeretterjesztő sorozatának témáiból. Elsőre meglepőnek tűnhet, hogy már nyolcéves kortól ajánlják ezeket a kiadványokat, de lássuk be: ha egy csomó, a mindennapokat átható téma egyáltalán nem vagy csak későn, rosszul tálalva jelenik meg a hazai oktatásban, az korántsem jelenti, hogy a gyerekek ne volnának már korábban nyitottak ezek megtárgyalására. Nehéz ma életszerű tudást szerezni, amikor egy másodikos gyerek olvasókönyvében hemzsegnek a kihalt mesterségek, kihalt pénznemek és kihalt igeidők.

Ehhez képest a szünetben tiktakkal meg focis kártyával üzletelő alsósok remekül fognak szórakozni a pénz kialakulását bemutató vicces képregényen, melyben Benő és Karesz csereberél teheneket meg csirkéket. De imádni fogják az esernyőkalap-sztorit is, mely egy termék kitalálásától a megvalósításig mutatja be a kereslet-kínálat, a piackutatás, a marketing és a disztribúció alapjait.
A könyv nagyobbrészt a felsős és középiskolás korosztálynak való, az adók, az infláció, a kamat, a részvények, a bika- és medvepiacok világát rengeteg poén, ötletes grafikai megoldás teszi emészthetővé, még az e téren renyhe bélműködéssel rendelkező bölcsész szülő számára is.
A legtöbb ismeretterjesztő kiadványhoz hasonlóan ez sem csupán információforrás, hanem értékrendet is közvetít, nem titkoltan a vállalkozó szellem, a kitartás, a siker felé orientál, miközben a tudatos fogyasztás, a méltányos kereskedelem, sőt a pénz és a boldogság kérdését is érinti.

Sajnos csak szőrmentén. A nagy optimizmusban, ahol a győztes mindent visz, kevés hely jut a gazdasági egyenlőtlenség, a felelőtlen piaci magatartás, a korrupció vagy a fenntarthatóság problémáinak. Igaz, a könyv nem árul zsákbamacskát, hiszen mottója az, hogy "zsebre megy a játék!", nem pedig az, hogy "mind egy szálig elpusztulunk".
Fordította Morvay Krisztina. HVG Könyvek, 2013, 96 oldal, 2990 Ft
Orosz Ildikó
A cikk a Magyar Narancsban jelent meg (2013/48).

2016. szeptember 5., hétfő

„Többen érintettek, mint amennyit beszélünk róla” – Nagy Ervin az autizmusról az Esőember kapcsán

Négy és fél éven át szerepelt a Belvárosi Színház műsorán az Esőember című színházi produkció Kulka János és Nagy Ervin főszereplésével. Az Autisták Országos Szövetsége szakmai háttérmunkával segítette a darab megvalósulását, az előadásokon pedig megjelent tájékoztató anyagaival. Az Esőember testvérét, Charlie-t alakító Nagy Ervin szerint az előadás a lelket dolgoztatja meg, ami a szakszerű ismeretterjesztéssel kiegészülve segíthet az autizmussal kapcsolatos előítéletek oldásában. A 100. előadás előtt beszélgettünk.

Felmérések szerint Magyarországon 100.000 autista él, a családtagokkal együtt pedig a társadalom 2 százaléka érintett. Neked milyen ismereteid voltak az autizmusról a darab előtt?
Nagy Ervin: Gyakorlatilag semmit sem tudtam róla, de ma már látom, hogy sokkal többen érintettek, mint ahogy azt gondolnánk, és mint amennyit beszélünk róla. A tájékozatlanság mellett a társadalmi megbélyegzés a legnagyobb probléma. Azokkal a pszichés sérülésekkel szemben, amelyek nem látszanak azonnal, de egy idő után mégis „kiderülnek”, különösen erősek az előítéletek, és ezzel párhuzamosan a szülők, a család részéről a szégyenérzet. Sajnos a mai világba nagyon nehezen fér bele az, aki eltér a többségtől.


Tudható, hogy Kulka János sok időt töltött Raymond szerepének megformálásakor autisták között. Neked mennyire volt szükséged az autizmus megismerésére?
A produkció természetesen számos ismeretet magával hozott. Ezen túlmenően én nem ástam bele magam olyan mélyen a témába, ami részben tudatos döntés volt: János játékán keresztül szerettem volna megismerni Raymondot és az autizmust, az ő értelmezését tekintettem a darab szempontjából hitelesnek. Ez olyan, mint ha nekem, aki még sosem láttam oroszlánt, lerajzolsz egyet, akkor ez a képet fogadom el autentikusnak. De ha megnézek egy oroszlánt, akkor esetleg másmilyennek látom ezt vagy azt a részletét. Nem szerettem volna, ha kételyek merülnek fel bennem, csak engedni akartam, hogy János a színpadon „hasson rám”.

A darabot autisták előtt is játszottátok. Kaptál tőlük visszajelzést?
Klasszikus közönségtalálkozóra nem került sor, János beszélgetett az előadás után azokkal, akiket közelebbről ismert, és kapott érdekes visszajelzéseket. Én nem tolakodtam oda, mert úgy éreztem, hogy ez bizalmi kérdés: a társaságuk sokkal komolyabb törődés és intimitást igényel, mint amire én jogot formálhatnék azon az alapon, hogy egy autista témájú darabban játszom.


Hozzájárulhat-e egy ilyen előadás az autizmusról való ismeretek gyarapításához, és az elfogadáshoz?
Azt hiszem, a darab önmagában nem lenne elég, de azokkal a tájékoztató anyagokkal együtt, amelyek minden előadásunkon megjelennek az előtérben, alkalmas lehet az autizmusról való beszéd elindítására, az előítéletek oldására. Ez egy jó párosítás, amelyben a színdarab az érzelmi hatást képviseli, a lelket dolgoztatja meg; a szakszerű információ pedig a tényleges ismeretet adja – és úgy láttam, hogy gyakorlatilag minden néző végigolvassa a táblákat az előadás előtt vagy után. Ha ezzel csak egyetlen autista gyereket sikerül kiszűrni, és olyan irányba terelni, hogy a családjával együtt megkaphassa a szükséges támogatást és segítséget, akkor már megérte.

Orosz Ildikó

Az interjú a Szinhaz.hu-n jelent meg (2011. nov. 16). 


Az oldalról

Az oldalról
Orosz Ildikó budapesti újságíró, szerkesztő, fordító szerzői oldala. Válogatás különböző helyeken megjelent régi és új írásokból, fordításokból. Infók saját könyveimről és szerkesztéseimről.

Népszerű bejegyzések

Szerző: Orosz Ildikó. Tulajdonos: a cikk végén feltüntetett sajtótermék. Idézz ennek fényében. Üzemeltető: Blogger.